Te most azt fogod erre gondolni, hogy menekülök, én viszont
tudom,hogy ettől neked könnyebb.
Hidd el,hogy az.
Ez a blog is csak rád emlékeztet, veled kapcsolatosan
mindenre....nem létezik úgy "rehabilitáció", hogy látlak, hallom a
hangod, és érzem az illatod, miközben ide írok. NEm!
Elmegyek egy másik helyre, keresem a válaszaim ott további
kérdéseimre.
Szerettelek jobban is mint hitted volna, de ez most jobb
így.
Nekem csak? MErt szerinted kihagylak mindenből....és nem
kérdezem hogy vagy? Nem érdekel mi van veled? Nem nem
kérdezem mi van veled, mert tudom,hogy nem vagy jól, és sebeket
tépkedni nem szeretek. Nem érdekel mi van veled? PEdig nagyon is
de... Elvagyok, mint hal a vízben?
Nem! Ez sem igaz, de ahogy lassan megszokhattam már, én nem
értek semmit, és nem érzek semmit, és nem foglalkoztat semmi saját
magamon kívül...
Hidd, ha ettől jobb.
Most viszont eljött az ideje,hogy így is cselekedjek.
Magammal foglalkozom.
Próbálom túlélni a napokat. Egymást követve, kart
karöltve.
Most, hogy nem bírtam tovább, és visszajöttem, már nem hagyom
magam elnyomni.
Jogos kérdés lenne, mégis kitől?
Saját magamtól.
Mindössze azért : megint ugyan azokat a hibákat követem el
újra és újra.
Szépen lassan leértékelem magam, ahogy eddig mindíg és
meggyőzöm magam,hogy ugyanmár nekem nem lehet ekkora mákom, én,
pont én??? Miért én???
Mert Ő annyira más, és biztos csak átverés az egész. Nem
történhet meg ez PONT VELEM.
Ez a tapasztalat, bizonyítják tények, de nekem mindenáron be
kell bizonyítanom,hogy nem vagyok érdemes rá.
Itt ez a Google is. Na jó, bele se megyek.
Annyit csupán...érzem, látom a szemében a büszkeség tüzét
mikor beszél.
Túl kellene lépnem ezeken a felszínes butaságokon, de nem
tudok.
Mintha én csak egy szikre lennék, ő pedig az ágy ahova megtér
aludni, pihenni, szeretni, ölelni, érezni.
A vágy, csupán az én részem.
This is parafactory :)
Végre el kell jutnom arra a pontra amikor már tényleg készen
vagyok a változásra. A teljes változásra. A visszaváltozásra.
Azokat a reakciókat legyőzni amivel nem erősítem magam, pont
fordítva. A makacsságom túlon túl nőtt rajtam. Kellett, eddig
szükségem volt rá. Nélküle nem jutottam volna el oda ahol
most vagyok. Ugyan ez még mindíg a kátyú, csak most egészen
más minőségben ülök benne.
Az első lépés már majdnem megvan. Lassan haladok
lelkileg,hogy végre elinduljak..de ha már megyek nem állok
meg.
Úgy döntöttem nem írok arról, mennyire nem értem,hogy lehet
erre így reagálni :
"-Uh! Túróscsusza...igen, azt én is nagyon
szeretem!
- A nagybátyjnál ettem egyszer zsemlemorzsával, és tök jó volt
úgy.
-Hááát, én úgy nem hizsem,hogy megenném...
-De tök jó,ahogy a fogad alatt ropog .
-Igen, pont ezért, én azt szeretem ha a pirított szalonna
ropog a fogaim alatt, nem morzsa...így nekem nem igazi "magyaros",
tudod olyan igazi szaftos, zsíros, tocsogós, az meg felszívja, és
olyan maszlagos lesz..nem?
-de nem is tudod milyen úgy, ki sem próbáltad még..
-most igazság szerint nem is érdekel, valahogy nem tudom
elképzelni, tényleg, majd egyszer biztos kipróbálom
- ez ilyen tipikus keresztény jobboldai beállítottság amit
most csinálsz "
??????????????
Erre varjál gombot. Előfordulhat, hogy nem szó szerint
idéztem, és akkor majd utólag is elnézést a téves infókért, de
nekem ennyi is éppen elég volt a kérdőjelekhez.
Ebből kifolyólag pedig az a mai napi problémám,vajon felsőket
vegyek és harisnyát, zoknit, hasznos és szükséges dolgokat, vagy
egy táskát, amire igazán vágyom, bár még kibírja a mostani..
Már tudom mi a mai napi program...hazamegyek, és könyvet
veszek magamhoz, nem is akármilyet, nem is akárkitől..
de ez legyen titok..
Tudom mit veszek még az IKEA-ban...és mint mondottam volt
tettrekész vagyok..bár néha lekonyul a fülem, de mindíg újra és
újra felállok.
Holnap pedig újjult erővel, frissen indulok neki a városnak
csizmát venni.
Ez is egy ilyen terápiás dolog lesz.
Ady Endre
Elbocsátó, szép üzenet:
Törjön százegyszer százszor-tört varázs:
Hát elbocsátlak még egyszer, utólszor,
Ha hitted, hogy még mindig tartalak
S hitted, hogy kell még elbocsáttatás.
Százszor-sujtottan dobom, ím, feléd
Feledésemnek gazdag úr-palástját.
Vedd magadra, mert lesz még hidegebb is,
Vedd magadra, mert sajnálom magunkat,
Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért,
Alázásodért, nem tudom, miért,
Szóval már téged, csak téged sajnállak.
Milyen régen és titkosan így volt már:
Sorsod szépítni hányszor adatott
Ámító kegyből, szépek szépiért
Forrott és küldött, ékes Léda-zsoltár.
Sohase kaptam, el hát sohse vettem:
Átadtam néked szépen ál-hitét
Csókoknak, kik mással csattantanak
S szerelmeket, kiket mással szerettem:
És köszönök ma annyi ölelést,
Ám köszönök mégis annyi volt-Lédát,
Amennyit férfi megköszönni tud,
Mikor egy unott, régi csókon lép át.
A tegnapi találkozásom a két évvel ezelőtti traumámmal
mondhatni úgy sikerült.
Pont úgy,hogy rájöttem teljesn fölösleges volt magam kínozni
azzal a gondolattal,hogy nem tettem eleget, vagy elrontottam volna
vmit.
Ő csupán csak érdektelenül ült a kátyú kellős közepén, és
végignézte, hogy feladom.
Ahogy a mostani kapcsolatában is...
Csak munkát kellett volna keresnie, csak fel kellett volna
állnia, és nem kockulni...csak csak ezt csak azt, és csak ennyit.
Bár valószínűleg nekem ez is kevés lett volna, hiszen nőből vagyok,
és fel kell mutatnom valamit, ha mást nem is egy gyereket.
Ahogy ott ültem , és hallgattam milyen problémák miatt mentek
szét, kezdtem ráébredni,hogy ugyan olyan buta vagyok, mint ő. Egyre
csak kisebb és kisebb lett a szememben...magamban pedig már bántam,
hogy beszélgetek vele. Nem azért mert bajom volt azzal amit
mondott, egyszerűen csak sok volt egyszerre...ő és én...és
ez az egész.
Hazamentem, pakoltam, és álomnélküli mély alvásba zuhantam.
Amióta felkeltem tompa vagyok, és egyszerűen képtelen a
kommunikációra...
Lekéstem a vonatot, busszal jöttem, végig fázttam,
vacogva értem be késve, és azóta is fázom.
Egyedül vagyok..és a baj az,hogy eddig is egyedül voltam
belül...fölöslegesen mostam a partot egyszerűen
értelmetlenül.
Persze semmi nem történik ok nélkül, senki nem bánt
senkit ok nélkül, és semmi ..na jó nem folytatom, magam is csak
annyit hiszek el belőle,hogy értelmetlenül tényleg nincs
semmi.
Ami az egészben az a borzasztó, hogy azt érzem
értelmetlenül dolgoztam végig ezt a négy évet,
értelmetlenül tettem mindazt amit tettem, és most én vagyok a
kátyúban és nézem, ahogy küzd értem, hagyja, nyugtat, és elviseli,
megérti, miközben az egyik percben szeretem a
másikban mindent gyűlölök...
Nem vagyok depressziós. Elhagyott az életkedvem, pedig
tettrekész vagyok...tényleg!
Fogalmam sincs mi a kiút.
Mégis örök optimista vagyok....elraktam a ruháimat, és ennél
csakis kizárólag jobb lehet. Tudom, és mondom is magamnak, de
megtenni, és érezni sokkal nehezebb, mint csak
hajtogatni...mosolyogni, csinálni magamból a hülyét...
Jelen állapotomban még egy döglött kacsa is vidámabb
hangulatot árszat, mint én.
Ezt pedig csak azért, mert a hideg ráz attól, milyen
sokat mond ez a jelenet egyszerre:
Elszundítottam, és mire kinyitottam a szemem, megint minden
más volt. Ez már csak így megy.
Magamban megint változott valami.
Túlbonyolítom.
Elolvastam megint, lassan századjára, és most először láttam
meg azt amiről beszélt nekem. Először ismertem fel mennyire máshogy
viselkedem, és mennyire félreértek dolgokat.
Mennyire nagy szükségem van, arra hogy megálljak egy kicsit,
megpihenjek.
Borzalmas mennyire makacs vagyok!
Egyszerűen borzalmas!
Az elmúlt időszakban, elgondolkodtam rajta vajon eddig mi
zavart másokat bennem, és fordítva...ahogy visszaemlékzetem a
kedves megjegyzésekre...elgondolkodtam, hogy ennyire nem veszem
észre milyen is vagyok?? Bogaras vagyok (háklis), fura, érdekes,
hirtelen ezek a szavak csilingeltek vissza fülembe.
Nem szeretnék szomorú lenni....ezért inkább
Most viccesen eszembe jutott leírom milyen vagyok ÉN, milyen
apróságokkal egészítem ki magam,és mit látnak belőle azon kívül ami
nyílvánvaló.
Szóval elkezdem most, és aki tudja folytassa...jó kis
önismereti játék ez. Szeretem :)
Építő jelleggel veszek minden "hibát", ami kedveskéimtől
érkezik
2, mindenbe képes vagyok beverni mindeféle tagomat így
soha ne lepődjön meg senki ha hihetettlennek tűnő nagy ütésnyomok,
foltok, véraláfutások vannak végtagjaimon
3, csakis a rút, csúf,ronda, régi mackókat gyűjtöm, mert
őket bizony senki sem szereti, ezért pártfogásomba kellett vennem
őket.
4, izsonyatosan rossz, elviselhetettlen beteg vagyok, és
útálok orvoshoz menni...kivizsgálásra meg pláne.
5, nem szeretem a sóskát, spenótot, a marcipánt egyenesen
útálom, és a gesztenyeprüével ki lehet kergetni a világból (a
somlói galuskáról már nem is beszélek)
6, Mindíg ÉHES VAGYOK mások elmondása szerint..kivéve
akkor amikor jóllakottan hátradőlők ( ez olyan félórás
időintervallumot jelent) .
7, Az utolsó kortyot, falatot mindíg
otthagyom...
8, A kávésbögrék réme vagyok, képtelen vagyok a helyére
tenni, és persze beleszárad a maradék
9, valahogy sikerül mindíg késve indulnom, és vagy,
megérkezem, vagy nem:)
10, A cserepes virág a cserépbe való, és nem oda hol én
tartózkodom. A kerti állatnak kertben,a virágnak szintén ott a
helye.
Ma fáradt vagyok ahhoz,hogy írogassak arról, hogy sikerült
összerakni másfél óra alatt a komódot, és megfogadtam soha többé
nem veszek összeszerelhetős bútor, akármilyen olcsó és gazdaságos
is.
MARCINAK NAGYON SOK KÖSZÖNÖET EZÚTON IS!!!!!
Ma
Drága gergő
oldaláról ollózom ide pár kedves sort, és derítek vele mosolyt
remélhetőleg az arcokra:
1. Légy
hű magadhoz! Egész életedet vele kell leélned.
Hogy milyen volt összapkolva látni az összes cuccom?
Rettenetes!
Azt gondoltam ennél nincs rosszabb, mint hogy kimondtuk...tam.
Hát tévedtem!
Előfordul ez a legjobbakkal is, de nálam ez általában
katasztrófa érzést kelt...meg is volt. Jött és rombolt bennem
mindent.
De örök optimizmusom nem hagyott cserben, és a humorom
(ami nincs) is velem volt:
1. Tényleg SOK RUHÁM VAN!!!!
2. Pakolni, suvasztani azt tudok (!)
3. Jól jött, hogy gyermekkoromban (már akkor sem voltam
normális) már néhányszor eljátszottam a gondolattal jön egy
hurrikán, és gyorsan kell a legfontosabb dolgokat
összeszedni...
4.Rájöttem,hogy a szennyes nagyrésze is az enyém szokott volt
lenni..és most ezt is cipelhetem haza.
5. ÚTÁLOK EGYEDÜL ALUDNI...
6. Imádom a macskáimat, és megszakad a szívem,ha arra gondolok
nem lehetek velük,de nem leszek mindannp szőrös, és nem kelek arra,
hogy a mellkasomon állva dorombol, és élezi a karmait...(:( )
7. Ezentúl lesz olyan nap, amikor nem kell főznöm, és
nem érzem a kéztetést sem,hogy kitaláljak vmi újat...(nem mintha
eddig nem igy lett volna csak néha túl spilázok dolgokat)
8. kocsival visznek haza, nem kell jegyre költenem...(hatalmas
összeget takarítok meg)
9. már nem jut több az eszembe ..SAJNOS.
10. mostmár meglesz a 10 akkor is!!!!!!
(oh persze...és szereztem vmit, amivel nagyon jól
elleszek...sőőőt még az is lehet,hogy jókedvemben azt fogom
gondolni megérte...mert később jobban jövök ki a dologból, mint azt
az elején gondoltam....na persze...majd elválik)
hát ez volt ma...
Mindgyárt végzek a factoryben, és elindulok utoljára a saját
közös lakásunkba, hogy ezentúl majd úgy emlegessem: DAnihoz, a DAni
lakásába, Ott ahol régen laktam, Pörcikéhez, ott Ahol a cicáim
laknak, de én már nem....és így tovább.
Mi ez ha nem optimizmus ???? :)
EZT:
pedig
csak azért, mert imásom ezt a dalt, és most nagyon illik a
hangulatomhoz.
másnap, a második nap azután. - Másnaposan az ember lánya másképp gondolha az előző estét, mint amikor ott ül a söröskorsók, és hamutálak felett. Másnaposan annak is tudok örülni,hogy most reggel hajnalban még nem estem össze a hévállomáson. Másn...
asszem nem tudom - A tegnap és a tegnap előtti este után már nem tudom mit tegyek. Próbálok mindent megtenni...megoldani..de közben az az érzés kerget, hogy minden kapcsolatban így zajlik le a problémák megoldása? VAgyok én ehhez e...
megkaptam - Úgy, ahogy azt illik... A tegnapi találkozásom a két évvel ezelőtti traumámmal mondhatni úgy sikerült. Pont úgy,hogy rájöttem teljesn fölösleges volt magam kínozni azzal a gondolattal,hogy nem tettem eleg...
